Ezúton fejezem ki Neked mérhetetlen hálámat és köszönetemet!

Örülök, hogy követtél minket ebben az évben, s hogy kis csapatunk tagja vagy. Az év utolsó napjaiban lassan-lassan visszanézünk az elmúlt évre, leszűrjük a tapasztalatokat és várakozással nézünk a jövőbe. Én is ezt teszem most, de mindenkinek megvan erre a saját jól bevált módszere.

Van, aki képzeletben csak elhúz egy függönyt, vagy sorra veszi baklövéseit és tévedéseit és hibáit és megpróbál megbocsátani magának és a másiknak is, mert már tudja, hogy a megbocsátás a kapu a megváltó szeretet állapotába. Mások listát írnak, mit is szeretnének elérni, miben szeretnének változtatni, meghatározzák a célokat és az irányt.

Aztán a tervezgetés folyamatával párhuzamosan megjelennek bennünk az újjal kapcsolatos gátló érzelmek (saját fékjeink) is. Megszólal egy hang, ami megkérdőjelezi a terv elérhetőségét, és egy csomó olyan gondolat jelenik meg, amiket már elején szeretnénk elkerülni. Hiba nélkül szeretnénk végigmenni az előttünk álló akadályokon, amit még előre nem is láthatunk, csak a képzeletünk vetíti ki magunk elé a virtuális gondokat és buktatókat, mindig ugyanúgy és ugyanúgy, pedig az még nem is létezik. Így készülnek a valóságosnak tűnő illúzió szakadékok, amelyek rossz érzéseink forrásává válnak. Így gyengítjük magunkat.

Már biztosan Te is tudod:

A gondolataid lehetnek a legjobb barátaid vagy a legnagyobb ellenségeid is. A jó hír viszont az, hogy Te csakis Te döntheted el, melyikre figyelsz. Ha felismered, hogy simán átírhatod a forgatókönyvedet bármilyen helyzetben, akkor már könnyebb a legjobbat kihozni egy nehéz helyzetből is. Ehhez azonban magadra kell hozni a figyelmedet, és bele kell lazulni a helyzetbe, fel kell adni a harcot, s meg kell engedned, hogy ez van, ez a kiinduló helyzet.

Én legelőször tízéves kormomban figyeltem meg, mennyire megváltoztatja a teljesítményemet a jóra való figyelés, és a hangulatom pozitív átírásával egy magasabb, kellemesebb tudatszintre tudtam kerülni. Általában valami vicces dologra gondoltam, vagy elkezdtem énekelni. Aztán később mindig egy zsoltárra gondoltam, bármilyen helyzet is volt. – „ Csak a vidámnak virágzik az élet fája”- így hangzik a sokat segítő gondolat. Mostanában egyszerűen csak nem ítélkezek. Mert nincs olyan, ami mindenkinek jó, és olyan sincs, ami mindenkinek rossz. Minden és mindenki olyan, amilyen. Ez csak nézőpont kérdése. Igyekszem mindenkiben megtalálni azt a jót, amit szeretni tudok, s a jót pedig tudatosítani kell, egyébként elsétálunk mellette.

Elemezzük egy kicsit:

Az agy működése asszociatív. Egy fogalomról rengeteg más dolog is az eszünkbe jut. Mondhatjuk azt is, hogy egy fejünkön átsuhanó gondolatba belekapaszkodunk, lehúzzuk magunkhoz és ebből, mint egy magból kinövesztjük a saját fánkat. Most ezt a fát én „félelem- fának” nevezem, ami mint tudjuk, nem valóságos, mert csak képzeletünk játéka, ami folyamatosan azt ismételgeti, vigyázz, sok az akadály.

Most arra kérlek, tudatosítsd, hogy neked is van saját magad gyártotta félelem, vagy véleményfád és ez nem jelent semmit. Vagyis valamit azért jelent. Azt jelenti, hogy ha rá figyelsz, nem fogod látni a saját képzelt fádtól az előtted álló lehetőségek hatalmas erdejét. Mert a félelem az csak „fél-elem” marad.

Mire érdemes figyelni az új esztendőben:

 – A halogatás és nem cselekvés önmagában is feszültséget, rágódást jelent, úgyhogy érdemes ezt a szokásunkat megfigyelni és abbahagyni. Az út csak akkor mutatkozik meg előttünk, ha elindulunk. Ezért érdemes óvatos és megfontolt lépéseket tenni előre.

– A félelem fánkat használjuk fel, mint erőforrás, másszunk ki mögüle, támaszkodjunk neki, engedjük meg, hogy létezik, és ne harcoljunk ellene. Ő van és lesz, csak megvédeni szeretne minket. Ha engedjük lenni, merjük érezni a negatív érzéseket (tudatosítva, hogy ez csak az én érzésem, ami múlt tapasztalatai által kiváltódott bennem), akkor azok kiégetik magukat és elmúlnak. Próbáld meg…

– Ha kételkedni szeretnél valamiben, akkor kételkedj a saját korlátaidban, hiszen a kilátástalanság általában nem tény, hanem egy tudatállapot. Engedjük meg magunknak azt amit el szeretnénk érni.

– Igyekezz minden nap adni magadnak az idődből, és kezdj el olyan dolgokat csinálni, amit mindig is szerettél volna, mert örömet okoz Neked. Táncolj, énekelj, érezd, hogy a Világ szeret Téged!

Már csak 2 nap van ebből az évből, eljött tehát a hálaadás és a köszönet ideje, még akkor is, ha az elmúlt évben volt 1-2 sors általi felkérdezés és lelkileg megérintő tapasztalás vagy változás.

Érezzük és tudjuk , hogy minden mögött és mellett, az összes építő motiváció hátterében a jobbítani vágyás, a jó megalkotása az adás öröme és a szeretet áll, és az embereket is csak szeretve lehet jobbá tenni.

Köszönöm a tapasztalatokat és a rengeteg tanulást, melynek részese lehettem Veletek.

Kívánok mindenkinek nagyon boldog új esztendőt egészségben, erőben, szeretetben, sikerekben bővelkedőt!

Szeretettel: Dr Képes Ildikó Anna